SZEIFERT Judit / BAKSAI

English below ↓

(festészet)
Baksai József festészeti alkotásai már akkor zavarba ejtenek minket, amikor műfajilag igyekszünk meghatározni őket. Festmény-plasztika vagy plasztikus festmény? Alapvetően egyik sem és mindkettő egyszerre. Ez a kettősség, a látszólag egymásnak ellentmondó, de egymás létét feltételező mozzanatok jellemzik egész művészetét, és hatják át minden sorozatát. Festményeit már a kezdetektől a rusztikus felületképzés jellemezte. Fokozatosan egyre vastagabb festékrétegekkel komponált festményeit a képfelszíntől szinte elemelkedő, abból plasztikusan kitüremkedő felületképzés jellemzi. Ezeket a tisztán festékből (többnyire olajfestéket alkalmaz, amit olykor plextollal dúsít) képzett relieffestményeket legtöbbször puszta kézzel, ecset vagy más közvetítő eszköz használata nélkül formázza. Szobrászi matériaként kezeli a festéket, így a tapintás is fontos tényező a művek készítésében. A közvetlenül kézzel alakított felület által a festészetet a taktilis érzékeléssel kapcsolja össze. Baksai azzal, hogy plasztikai értékekkel ruházza fel a festéket, a rendelkezésére álló anyagot teremti újra. Így az ősi, mágikus művészethez hasonlóan, nemcsak alkotói tevékenységével, de az alapanyag átalakításával is imitálja a teremtés folyamatát.

(grafika)
Baksai József grafikáit, mint a bevezetőben már említettem, elsősorban szintén a rétegzettség jellemzi, akárcsak festményeit. A kilencvenes évek elején és közepén készült képein a kollázs-technikához hasonlóan egymásra ragasztott papírdarabokból hozza létre kompozícióit, illetve olykor nyomtatott betű- vagy kottaalapra rajzolja figuráit. Főként korábbi munkáin hangsúlyos elem a töredékesség. A fargmentális hatás elérésére gyakran használ tépett szélű, szabálytalan formájú papírlapot, illetve az ábrázolt alakok is sokszor torzóként jelennek meg. A felületképzésben a folt, a gesztusszerű vonalstruktúrák által kopottas illetve sérült hatást ér el, valamint többször alkalmaz gyűrött papírlapot alapul, vagy a grafika eszközeivel gyűrt hatású felületeket hoz létre. 2001-ben már találhatunk olyan műveket Baksai grafikai tevékenységében, amelyeken sötét alapból, aprólékosan kidolgozott, szinte fényforrásként felderengő részletek alkotják a kompozíciót. Itt, a szinte egyöntetűnek, monokrómnak ható, sötét alapfelszínt szintén finom rétegek egymásra halmozásával, grafitvonások sűrű szövedékéből hozza létre. Ugyanolyan érzékenyen alakítva, rétegezve egymásra a ceruza nyomait, ahogy a realisztikusnak ható figurák rajzolata is készül, és ezek a felületek éppen olyan hangsúlyos elemei a képeknek, mint a figurális motívumok. A monokronitást, a homogenitást a csak egészen közelről észlelhető apró vonalkák, és a grafit irizáló felülete bontja meg.

(painting)

József Baksai’s paintings are embarrassing already from the moment on when we try to determine which branch of art they belong to. Painting-plasztic art plastic painting? Basically none and both at the same time. This kind of duality, the seemingly contradictory moments which also require the existence of one another characterizes all of his art, and are present in each of his series. His paintings, already from the beginning, have been chracteristic of the rustic shaping of the surface. He has built up his works with layers of the paint getting gradually thicker and thicker, while his last paintings are characteristic of rising, plastic surfaces. These relief paintings, applíing only oil paint, are mostly shaped with his bare hands, without the employment of the brush or any other mediatory means. He applies paint as sculptural material, this way touching is also an important factor in the executions of the works. By the surface, directly formed with the hands, painting is combined with tactile percepcion. Baksai, by endowing paint with plastic values, actually re-creates the given material. This way, similary to ancient, magicart, Baksai imitates the process of creation not only with the creative activity, but also with the transformation of the basic material.

(graphic)

József Baksai’s graphicsare first of all characteristic of layering, just like his paintings. In his pictures, executed in the early and the mid-nineties, he applies collage-like technique when he glues pieces of paper to one another, or he sometimes draws his figures onto printed sheets of letters of music-paper. Fragmentation is an important element mainly in his previous works. To achieve fragmentary effect he often applies torn-edged sheet of papers of irregular forms, or the represented figures many times appear as torsos. In the course of the surface formation he achieves a rather shabby or damaged effect by means of the spot, the gesture-like structures of line, and he frequently applies crumled sheets of paper as a base, or produces surfaces like that with the help of graphical means. In 2001 we can already find works in Baksai’s graphical activity in which minutely worked out details, almost like sources of light dawn from the dark base. In this case, teh nearly uniform, monochromous, dark surface of the base comes into being by the help of gently piled up layers and tightly woven graphical lines. The traces of the pencil are formed and layered as sensitively as the outlines of figures giving the impression of reality, and these surfacesare stressed the same way as the figurative motives. The monochromatic and homogeneous features can be disturbed only by the tiny, short lines, which can be observed only closely, and also by the irisated surface of the graphite.

ISBN 978 963 06 2290 5

Globe Print Kft., Budapest, 2007
Fordítás / Translation 
KOZÁK Csaba

Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés / Book design and Prepress 
ALAPFY Kft., Budapest
Nyomda / Press Globe 
Print Kft.