SZEIFERT Judit | BÁTAI Sándor

Bátai Sándor (1955) művészetének alapvető témája és metaforája az idő. Az idő megfoghatatlan, felfoghatatlan, lényegében elvont fogalma, de ugyanakkor az idő múlásának egészen konkrét nyomai, amelyeket akár saját bőrén mindenki tapasztalhat. Az idő kettős jellege; határtalan és állandó volta, valamint véges és rejtőzködő, öröktől létező folyamata szüntelen kétséget kelt bennünk, elbizonytalanít, sőt sokszor létezésünk értelmét is megkérdőjelezzük. Az idő végességének legfőbb bizonyítéka saját világunk, fizikai valónk, a körülöttünk lévő évszázados, évezredes vagy milliós kulturális illetve földtörténeti emlékek folyamatos pusztulása.

Az idő a múlttal összekapcsolódva, földtörténeti és kulturális, illetve művészeti tradíciók révén egyfajta (lírai) archaikus, attitűdöt eredményez Bátai Sándor művészetében. Művei eklatáns példái az archaizáló művészeti szándék megjelenésének, s ezen belül is a lírai archaizmus fogalomkörébe sorolhatók. Festészeti technikájában, munkamódszerében archaikus törekvések nyilvánulnak meg, amelyek következtében művei leletszerű, töredékes formát öltenek, archaikus (s egyben archeológiai) hatást keltve ezáltal. A lírai jelzőt a visszafogott, természetközeli színek, és az átgondoltan formált felületek indokolják.

Time is an essential theme and metaphor in the art of Sándor Bátai as well. Not just the untraceable, incomprehensible, abstract notion of time, but the most palpable evidence of the passage of time that effects every single person. The dual nature of time, both its boundless and eternal aspect and its hidden and finite, ever-present process constantly drives man to experience doubt and confusion, sometimes to the extent of questioning the point of existence. The main evidence for the finiteness of time can be found in the incessant decay of the physical world; of the cultural or geological relics spanning across hundreds, thousands or even millions of years.

The art of Sándor Bátai has an unmistakably (lyrical) archaic attitude as a result of the connection of time to the past, utilising geological, cultural and artistic traditions. The works of Bátai are supreme examples of the archaising artistic intention; more specifically, they belong to the category of lyrical archaism. His works exhibit fragmented forms exuding archaic (and archaeological) air due to the tendency to utilise archaic techniques and work methods. The term “lyrical” is justified by the moderate and natural colour palette and deliberately formed surface that are shared by these works.

Kiadó | Published by Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2015
Felelős kiadó | Publisher SZOMBATHY Bálint

Szerkesztette | Edited by SZEIFERT Judit
Fordítás | Translation MENDLY András

Könyvterv | Book design BOGDÁN Csilla
Fotó | Photo BERÉNYI Zsuzsa,
ORSZÁG László oldalak | pages 6,12,13,17,24,47,55,60,70,82,83
Nyomda | Printed by Pannónia Nyomda, Budapest

ISBN 978-963-7596-84-1

© BÁTAI Sándor, 2015
© SZEIFERT Judit, 2015
© Magyar Műhely Kiadó, 2015