Baksai József tárlata elé / mellé
A megnyitóra készülve, nem tudtam figyelmen kívül hagyni az elmúlt évben Rómában, és idén Budapesten is bemutatott Dante évforduló alkalmából rendezett kiállítást, amelyen Baksai is több képpel szerepelt (Gaál József és Szurcsik József festményei, valamint Lovas Ilona videóinstallációja mellett). Mintha ez a mostani önálló tárlata a Kinek a pokla ma Dante pokla? kérdésre adott újabb, személyes válasz lenne. A Pokol első énekének legelső sorai idéződnek fel: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam…”
Félúton vagyunk, nem csak, illetve nem elsősorban az életkorunkat illetően. Sokkal inkább valami köztes lét ez, a szellemi és a fizikai világ között. Átmenet az e világi és a túlvilági, a valóság és a képzelet, az álom és az ébrenlét, a sötétség és a világosság, az árny és a fény között. Eltűnt árnyék. Ég felé zuhanó test. (Sz)árny a Porban. A művész/et világa ez. Transzcendens világ. Az átlépés helye és ideje, amelyben a képek segítenek.
Baksai József | Átmenet 2021, karton, vegyes technika, 98,8 x 69,6 cm
Ahogy arra a kiállítás címe, a Porta is utal. A porta, amely átjáró két világ között. Elválaszt és összeköt. De nem puszta kapu vagy ajtó, hanem egy díszes, de mindenképpen figyelemfelkeltő, megállásra késztető be- vagy kijárat. Olvasatomban a porta maga a képek sora, azaz ez a tárlat. A beavatás helye.
Baksai József | Eltűnt árnyék 2022, papír, szén, akvarell, 70 x 100 cm
Az ember elért a lét határáig. Kór, háború, éhínség. Mi jöhet ezután? Hova vezetnek Baksai képei? Egy másik világba? Egy más világba? A másvilágba? Vagy visszavezetnek minket a valóságba? Szembesítenek jelenünkkel, múltunkkal, esendőségünkkel, hibáinkkal és erényeinkkel. Sötéten is rávilágítanak a legapróbb, mégis a leglényegesebb részletekre.
Baksai József | Félúton 2021, karon, vegyes technika, 99 x 69,6 cm
Látszólag hétköznapi dolgok jelennek meg a képeken. Közeli kivágatok arcokról, egyedi mégis archetipikus portrék. Tágra nyílt, csodálkozó, könyörgő szemek, vagy fájdalmas, réveteg tekintetek. Üres szemgödrök. Olykor Eltévedt maszkok. Máskor a feketeségből előgomolygó, kivillanó tiszta, emberi arcok.
Baksai József | Eltévedt maszkok 2014, karton, vegyes technika, 40 x 100 cm
Természetesen vannak köztük konkrét személyek is. Baksaitól megszokott módon, a szakrális és a mitológiai szereplők sem maradhatnak el. Szent Sebestyén és Thessalokini Szent Iréné képviseli a keresztény, míg Aganippé az antik hitvilágot. Baksai képei profán könyörgések a szentekhez.
Baksai József | Szent Sebestyén 2020, karton, szén, 100 x 69,6 cm
A segítőszent Szent Sebestyén, akihez pusztító járványok idején imádkoznak. Aki halálos nyílsebeiből a hit által gyógyult meg. Csak ez marad. A hit. Remény a reménytelenségben. A háborús fenyegetettség árnyékában megidézi Irénét, akinek neve Békét jelent, és aki keresztény hite miatt, egyes források szerint ugyancsak nyílvessző által halt vértanúhalált.
Baksai József |2021 Iréné 2021, karton, vegyes technika, 99,5 x 70 cm
De lehet-e fontosabb egy művész számára, mint a művészet maga? Így kerül a sorba Aganippé, Terméssos folyamisten leánya, aki a Helikónon eredő múzsáknak szentelt forrás nimfája. A soha ki nem apadó ihlet szimbolikus alakja. Aganippé megjelenítése a művészetbe vetett hit kifejezése. Annak a reménynek a megfogalmazása, hogy történjék bármi, a túlélés egyik, ha nem az egyetlen, záloga a művészet.
Baksai József | Aganippé 2021, karton, szén, akvarell, 98,8 x 69,3 cm
Ezek a szakrális lények, elhagyva minden ünnepélyességet hétköznapi hősökként vannak jelen, és élnek köztünk, velünk. Arctalanul is hozzájuk szólunk, könyörgünk, és remélünk. Reméljük, hogy meghallgatnak. Erősíts meg! Itt vagyok a Porban. Emelj fel! Gyógyíts meg!
Baksai József | Porban 2022 papír, szén, vegyes technika – részlet –
Ahogy az ő jelenlétük, úgy a képeken megjelenő parányi mozzanatok is észrevétlenek maradnak a mindennapokban. De a válsághelyzetek idején (mint amilyen egy világjárvány vagy a háborús fenyegetettség) felerősödnek, hiányuk tátongó űrként ordít bele magányunkba.
Baksai József | Sebek 2020, karton, szén, 102,3 x 73 cm
A Sebek még jobban sajognak, és az Érintés hiánya égető fájdalomként fojtogatja testünket, lelkünket. Szorongás lesz úrrá rajtunk. Kétségek gyötörnek.
Baksai József | Érintés 2021, karton, vegyes technika, 99,5 x 70 cm
Baksai József | Szorongás 2021, karton, szén, akvarell, 98,4 x 69,1 cm
Baksai József | Kétség 2021, karton, szén, akvarell, 100 x 70,6 cm
De akkor Újra látom (újra láthatom) a nap fényében közeledni az ismerős és szeretett alakot, és feldereng végre az a kedves arc, amitől újra érzem, hogy élek.
Baksai József | Újra látom 2021, karton, szén, akvarell, 98,7 x 69,1 cm
Itt állunk hát a Portánál. A képek által beléphetünk rajta. A belépés csak rajtunk múlik. Fel vagyunk készülve arra, ami odaát vár? A képek megszólítanak. De a Dante-i pokol nyolcadik énekének klasszikus soraival figyelmeztetnek is: „Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, / csupán örökkel; s én örökkön állok. / Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”
A Portát megnyitom.
Képek a megnyitóról
Kiállítási enteriőr
JadeArt 