Mozdulatlan dinamika
Nádor Tibor képeiről
Kívül kerülünk időn és téren, ha Nádor Tibor képeit nézzük. Pedig ott vagyunk, azon a helyen. Nádor az embert körülvevő világot jeleníti meg. Egyrészt a közvetlen, mesterségesen kialakított környezetét ábrázolja, másrészt a tágabb léptékű organikus közeg, a táj a főszereplője műveinek.
Szinte mindegy, hogy körfolyosót, hegyes-dombos tájat, vagy enteriőrt ábrázolnak képei. Még akkor is, ha tudjuk, ezek a helyek konkrétan létezők – a ház, ahol lakik, a vidékek, amelyeken járt, a műterem, ahol fest –, magukon hordozzák a valós terek karakteres vonásait, valószínűleg be is tudnánk azonosítani őket, hiszen olyannyira a látványhoz kötődnek ezek a képek. Mégis időtlennek és egyetemesnek érezzük őket.
