MEMENTO

 Memorial Exhibition of FÓTH Ernő 

Pesti Vigadó – 2015. szeptember 4–30. | 4-30 September 2015

Opening speech

Photo by Alapfy László

English below ↓

Fóth Ernő (1934–2009) művészeti divatokat és kultúrpolitikai elvárásokat figyelmen kívül hagyó, azoknak ellenálló, következetes életművének új aspektusait mutatja be Memento című emlékkiállítása. A memento (jelentése: emlékeztető jel) a festő több képének is címéül szolgált, de egyben emblematikusan magába foglalja Fóth Ernő művészetének alapvető jellegzetességeit. Az egyik az emlékezés, emlékeztetés, az idővel, a múlttal való folyamatos párbeszéd (Emlék). A személyesen átélt (1956. november 4.) és az egyetemes (rég)múlt, a történetiség és az archaikus felületekből kibontakozó valóságdarabkák (Kéznyomok, Repesz), fosszilis nyomok (Ébredés), illetve művészettörténeti utalások (Michelangelo emlékére) a töredékesség által kelnek életre Fóth Ernő képein.

A jel, jelhagyás Fóth Ernő munkáinak másik fő sajátossága. Kompozíciós elemei valóságszegmensek, amelyek a kopottas vagy roncsolt faktúrákba ágyazva, azok lírai vagy rusztikus szövedékéből kibontakozva közérthető jelekké válnak.

Opening speech

Fóth Ernő művészete szorosan kapcsolódik a kortárs (magyar) művészetben felfedezhető, általam lírai archaizmusnak^[1] nevezett tendenciához, annak mintegy előfutára. Az ide sorolható művek megjelenésükkel; töredékességükben, leletszerűségükben keltenek archaikus hatást. A kész művek leletszerű, töredékes formát öltenek, ezáltal archaikus (s egyben archeológiai) hatást keltve. Líraiságukat visszafogott, természetközeli színeik és átgondoltan formált felületeik eredményezik.

Fóth Ernő minden műve emlékezés és emlékeztetés. A kulturális és művészeti örökség fragmentumai, de a mindennapi valóság darabkái (Falfirkák, Korlát, Törések), még a hétköznapi dolgok is leletszerűen jelennek meg művein. Korunk jelenségei, használati tárgyai, valamint kulturális és művészeti tradícióink töredékeinek állítanak emléket képei, ezáltal mintegy a jövő leleteit modellezik.

Fóth Ernő szinte minden festménye hasonlóságot mutat technikai, fakturális megoldásait, rusztikus felületeit és geometrizáló, letisztult képelemeit tekintve. De még sincs két azonos kompozíció, felület illetve kép. Művein az érdes faktúrák szertelen, organikus burjánzásából sokszor mértani formák (kör, négyzet, téglalap) kontúrjai sejlenek föl, amelyek rendszerezik, és letisztult keretbe foglalják a szerves felületeket. Sokszor a címek is természeti formákra, jelenségekre utalnak (Termés, Gödör, Kráter). Ezáltal a képek az organikus és geometrikus, a szerves és mesterséges, a természeti és az emberalkotta dualitását hordozzák. A képfelszínen megjelenő repedések hol a megismerés ösvényeiként kanyargó utak, hol fájó sebek, horzsolások, vagy az idő múlását jelző mélyülő ráncok.

Fóth Ernő művészetének emlékező és emlékeztető, múltban gyökerező és a jövőre utaló üzenete minden korban, így ma is aktuális. Archaizáló világa, a fragmentumot és az anyagszerűséget eszközként használó festői szemlélete korszerűvé és egyben kortalanná teszik életművét.

Exhibition at build

Photo by Alapfy László

[1] A fogalom bevezetésére Szeifert Judit: A töredék metaforái. Lírai archaizmus a kortárs magyar festészetben című cikkben került sor – in: Új Művészet 2000/5. 6-11.

---

The current exhibition entitled Memento shows the new aspects of the consistent art of Ernő Fóth, who neglected and defied artistic trends and culture-political expectations. Several of his paintings bore the title of Memento, but this title emblematically comprises the main characteristics of his art as well. One of them is the notion of memory, remembrance, a continuous conversation with time and the past. The personal and universal history, as well as the pieces of reality, fossil traces, and art-historical hints emerging from archaic surfaces, come alive through fragments in his paintings.

The other main characteristic of his art is the constituents of signs and signals. His compositional elements are segments of reality embedded in ragged and torn brushwork and emerging from the lyrical and rustic texture thus becoming unambiguous signs. His art is closely related to and a forerunner of the current tendency observable in present-day art which I call as “lyrical archaism”. The relevant works make an archaic effect through their appearance, fragmentariness and fossil-like character. Their lyricism is the result of their moderate, close-to-nature colours and conscientiously formed surfaces.

Exhibition at build

Photo by Alapfy László

His paintings are fragmentary monuments of our cultural and artistic tradition as well as of the phenomena and everyday objects of our age, thus also informing the future generations.
His paintings bear the duality of the organic and the geometric, the natural and the artificial, drawing attention to the destructivity of time. In spite of this tendency, however, the sacred and transcendental contents of his paintings are also noticeable. His paintings assist the viewer in sensing this transcendence – they serve as spiritual gates, passages.

They obliterate the boundaries between the everyday and the transcendent, the profane and the sacred, the organic and the human-made as well as destruction and formation. The commemorating message of his art originating in the past and referring to the future is forever topical. His archaic and modern attitude makes his oeuvre up-to-date and ageless.

Click here to see video about Exhibition