Australian Open 2017 – Melbourne
Roger Federer
2015-ben Wimbledonban, tavaly a US Openen jártam. Idén életem legnagyobb kalandjába vágtam, amikor a legtávolabbi Grand Slam helyszínére látogattunk el, az Australian Openre, Melbourne-be. Régóta dédelgetett álom volt, és szinte még mindig alig tudom elhinni, hogy valóra vált. Pedig két hete még ott voltam, az egy hete a férfi döntővel záruló tornán, az ötödik földrészen, Ausztráliában.
Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen formában írjam meg a posztot, posztokat, hiszen a torna hét napján voltam ott, így mindenképpen több bejegyzést fogok készíteni. Azt, hogy a naponkénti történéseket egy-egy posztban tegyem közzé, elvetettem. Inkább valamiféle tematikus feldolgozásban gondolkoztam.
Aztán kézenfekvővé vált, hogy az első posztot elsőszámú kedvencem, Roger Federer személyének szánom, hiszen minden teniszes utazásom elsődleges célja, hogy őt minél többször láthassam élőben játszani.
Így jártam kétszer Bázelben, illetve Londonban. Sajnos a másik két Grand Slamen ez nem sikerült. Wimbledonban egyszerűen képtelenség a Center pályára bejutni, amikor ő játszik. A US Openen pedig már megvolt a repülőjegyünk, amikor bejelentette, hogy nem indul az évben több tornán, így az év utolsó Grand Slamén sem, New Yorkban.
View at Australian Open to Rod Laver Arena
Az Australian Open emiatt is különösen izgalmas volt, mert végig izgultam, hogy nehogy az utolsó pillanatban visszamondja az indulást, ha már ilyen nagy utat megteszünk érte. Mert bár egy Grand Slam helyszínén megfordulni, látni ezeket a nagyszabású eseményeket testközelből, átélni azt a nagyszerű hangulatot, ami ezeket a tornákat jellemzi már önmagában is hatalmas élmény. De amíg Roger Federer aktív játékos, addig mindenképpen az elsődleges célom minden alkalommal, hogy Őt lássam a pályán. Lássam, ahogy teniszezik, ahogy csak ő tud teniszezni, és természetesen lássam, ahogy nyer. Ebből a szempontból nagyon jó a mérlegem, mert ahányszor eddig élőben drukkoltam végig egy-egy meccsét, azon mindig nyert (6/6). Még 2015-ben a World Tour Finalon, Londonban az akkor verhetetlen világelső Novak Djokovic ellen is sikerült diadalmaskodnia a csoportkörben. Nyilván nem miattam, de az ember ilyenkor azt képzeli, hogy a helyszínen még több erőt tud sugározni drukkolásával kedvencének.
View of Rod Laver Arena
Sajnos Roger nem tud róla, hogy ilyen jó kabalája vagyok 🙂 De hogy mennyire bejött ez most az Australian Openen, ahol fél év kihagyás után először lépett pályára – azt csak a bajnokság lezárultával jelenthetem ki.
Mert már tudjuk, hogy Roger Federer a 2017-es Australian Openen végleg beírta nevét a tenisz történelemkönyvébe, hiszen 35 évesen, majdnem 5 évvel előző Grand Slam győzelme után (Wimbledon – 2012), megnyerte 18-ik Grand Slam trófeáját. Már a 17 is olyan nagy szám a férfi teniszben, ami után a második legtöbbet nyert teniszezők (Pete Sampras és Rafael Nadal) 14 címmel állnak a második helyen. De a 18 most egy jó időre megerősítette ezt az előkelő pozíciót.
Ugyan személyesen csak az első körös, Jürgen Melzer elleni meccsén voltam jelen a nézőtéren, de ez mindenképpen kulcsfontosságú mérkőzés volt. Hiszen ez volt az első tétmeccse a fél éves sérülés miatti kihagyás után.
Roger’s return at the moment – the celebration at the Rod Laver Arena
Ha meg is fordult volna Roger fejében, hogy nem folytatja, akkor a visszatérő meccsén, az az ováció, ami fogadta a pályára lépéskor, biztosan el is oszlatta ezt a gondolatot. A fenti videón hallható az ünneplés.
Roger on court his first round match against Jürgen Melzer
Egy tornán, főleg egy Grand Salmen mindig az első meccs a legnehezebb, pláne egy ilyen kényszerpihenő utáni visszatéréskor. Nem is ment könnyen, de végül négy szettben sikerült megnyernie 7-5 3-6 6-2 6-2 arányban.
Box of Roger Federer with his wife Mirka and coaches Ivan Ljubicic and Severin Lüthi
Roger Federer’s first round match against Jürgen Melzer
Roger on court his first round match against Jürgen Melzer
Roger on court his first round match against Jürgen Melzer
Roger resting during the match
Roger Federer’s first round match against Jürgen Melzer
Roger Federer’s last shot against Jürgen Melzer
On court interview after winning
Mirka Federer and Ivan Ljubicic watching the on court interview after winning
Az ember minden egyes tenisztornán, ahol a kedvence indul szeretné őt nem csak látni, hanem valahogy közel kerülni is hozzá. Wimbledonban nagyon elszigeteltek a játékosok a nézőktől, a US Openen és itt az Australian Openen viszont közvetlenebb a kapcsolat. Szinte köztünk járnak, mellettünk mennek el a teniszezők. A külső pályákon az edzéseket is közvetlen közelről lehet figyelni. De a közös fotó csak vágyálom marad ezeken a versenyeken is, de az is lehet, hogy nem vagyok elég kitartó 🙂
Frances Tiafoe at practice
Az Australian Openen, akárcsak a US Openen sok teniszezőt láttam edzeni egészen közelről, főleg a kvalifikációs időszakban. De sajnos az élvonalbeli játékosok, és az olyan nagyságok mint a világelső Andy Murray, a jelenlegi második Novak Djokovic, vagy Rafael Nadal, illetve Roger Federer, de még a fiatal tehetség Alexander Zverev is csak és kizárólag a közönség elől elzártan, a Rod Laver vagy a Margaret Court Arénában edzettek. Így őket nem lehetett nem csak közelről figyelni, de meglesni, fotózni sem. Csak az interneten közzétett fotókról tudtuk meg utólag, hogy Roger is folyamatosan edzett a Rod Laver Arénában.
Az első körös mérkőzés előtt Roger edzése meg volt hirdetve a 17-es pályán, ami ugyan külső pálya, de egy elkeríthető részen úgy tudják a pályára vezetni a játékosokat, hogy a nézőktől elszigetelve juthatnak a pályára. Erre a nagyobb versenyzők esetében valóban szükség is van, hiszen hatalmas tömegek gyűlnek össze, hogy legalább az edzésen megnézhessék kedvencüket. Roger edzését is tömegek várták, de sajnos ez az első körös mérkőzés előtt elmaradt.
Roger with Lüthi arriving at court 17 to practice
Viszont a második körös mérkőzése napján, a 17-es pályán, ugyan fél órával a meghirdetett időpont után, de Roger megjelent, hogy honfitársával és barátjával Stan Wawrinkával ütögessenek egyet edzésképpen a esti meccseik előtt (amit ezúttal még nem egymás ellen vívtak, ők ketten egymással majd csak az elődöntőben találkoztak).
Stan Wawrinka with Magnus Norman arriving at court 17 to practice
Stan and Roger at practice together
Roger during practice
Roger after practice
A harmadik játéknapon, a második körös meccsét Roger a kvalifikációból érkezett Noah Rubin ellen vívta. Ezt a mérkőzést a helyszínen, de nem a stadionban, hanem kivetítő előtt drukkoltam végig.
Supporting Roger at Australian Open
Roger három szoros szettben, 7-5 6-3 7-6(3) arányban nyert. Még csikorgott a gépezet, és mi csak reménykedtünk, hogy Roger formája egyre jobb és jobb lesz, ahogy halad előre a torna, és ahogy minél több időt tölt a pályán.
Ezután jött az első igazi megmérettetés, az első nagyon nehéz meccs, a 10-ik kiemelt cseh Tomas Berdych ellen. Az a játék, amit ezen a mérkőzésen láttunk, már valóban a régi Rogert idézte. Úgy nyert könnyedén három szettben 6-2 6-4 6-4 arányban, hogy Berdych is nagyon jól játszott, de nem volt ellenszere Roger támadó teniszével szemben. Ezt az összecsapást még Melbourne-ben, de sajnos csak a szállodában tévéközvetítésen tudtam nézni. Jegyet nem tudtam venni rá, mert már akkor nem lehetett az aznap esti mérkőzésre a Rod Laver Arénába jegyet kapni, amikor még nem is volt kész a játékrend, és nem is volt biztos, hogy Roger akkor fog játszani.
Evening at Australian Open
A következő meccset már a repülőgépen, Melbourne és Abu Dhabi között izgultuk végig, szerencsére volt élő sportközvetítés 🙂 Fordulatos, izgalmas mérkőzésen győzte le Roger a torna ötödik kiemeltjét, a japán Kei Nishikorit 6-7(4) 6-4 6-1 4-6 6-3 arányban.
Supporting Roger at board of the airplane over Australia
Ezután jött a negyeddöntő, ahol az előzetes papírforma szerint a világelső Andy Murrayvel kellett volna összecsapnia. De mindezt keresztülhúzta Mischa Zverev, aki öt szettben búcsúztatta a világelsőt, így ő lett Roger ellenfele. Roger könnyedén, három szettben 6-1 7-5 6-2 arányban bizonyult jobbnak, és jutott az elődöntőbe, ahol honfitársával, a negyedik kiemelt Stan Wawrinkával találkozott. Ez egy kemény öt szettes csatát hozott, pedig az első két szettet Roger nyerte. A meccs végeredménye 7-5 6-3 1-6 4-6 6-3 lett, Roger győzelmével.
Fél év kihagyás után egyszer csak Roger egy Grand Slam döntőben találta magát. Minden ami ezután következett már jutalom volt, és izgatottan vártuk, hogy vajon összejön-e az álomdöntő, a tenisz El Classicója, a Fedal – azaz Rafa Nadal és Roger Federer összecsapása. Ehhez Rafának egy ötszettes, csaknem ötórás kőkemény Dimitrov elleni meccsen keresztül vezetett az út. De a spanyol matador megcsinálta, és ott volt a fináléban.
Rafael Nadal and Roger Federer
Ennél szebb forgatókönyvet nem is lehetne írni, hogy fél év kihagyás után, örök riválisa és jó barátja ellen léphetett a pályára Roger Federer. Rafa Nadal ellen játszhatott a döntőben, 35 évesen a 35-ik meccsét vívta Rafával. Nagyon rossz a mérlege a spanyol klasszis ellen, és GS döntőben nagyon régen nem tudott meccset nyerni ellene. Amit ez a két teniszező a pályára tett, az a tenisz volt maga. A játék, a taktika, a mentális csata… ez mind együtt az, ami miatt szeretjük ezt a sportot. Minden idők legnagyobb rivalizálása, a sport iránti elhivatottság és az egymás iránti tisztelet testesült meg ebben a mérkőzésben. Végül ötszettes, nagyon nagy csatában Roger bizonyult jobbnak, pedig a döntő szettben mindjárt az első adogatójátékát elvesztve brékhátrányba került. A végeredmény 6-4 3-6 6-1 3-6 6-3 lett.
A tenisztörténelem két legnagyobbja ezután a díjátadón is bizonyította sportszerűségét. Amit mondtak és ahogy beszéltek az nem csak puszta udvariasság és diplomatikus ünnepélyesség volt. Őszinte és megható.
Roger Federer pedig végleg elfoglalta helyét a tenisz trónusán, 18 Grand Slam győzelmével még egy darabig ott is marad.
Roger and me at Royal Exhibition Building, Melbourne – same place, different time, unfortunately 🙂
A díjátadó másnapján Roger Federer Melbourne-ben a Royal Exhibition Buildingnél fotózkodott, ahol egy héttel korábban én is jártam. Furcsa érzés volt nézni a fotókat, és még így 18 000 kilométer távolságból is jóleső érzéssel töltött el, hogy én is ugyanott jártam.
Folyt. köv. – To be continued 🙂
JadeArt 