Folyamatos lobogás

Szávoszt Katalin

legújabb kerámia plasztikái

A forma meghatározza a teret, amelyben létezik. A körbejárható plasztikák átalakítják az őket befogadó környezetet. Ezáltal aki plasztikát, szobrot alkot, az egyben teret is teremt. Szávoszt Katalin sem pusztán formában, hanem elsősorban térrendekben gondolkozik. Az alkotó, a plasztika és a néző relációi szerint változó, mégis a szobor által meghatározott téri viszonylatokat alakít műveivel. Kerámia plasztikái tehát a szobrászat alapkérdéseit érintik. Hiszen a szobrászat elsődlegesen a térrel áll összefüggésben: kitölti, viszonyul hozzá és hatással van érzékelésére, valamint alapvetően megváltoztatja azt. Maga az alkotói folyamat is a teremtést imitálja, amelynek során az anyag a művész keze által átalakul, és spirituális tartalmakkal telítődik.

Kiállítási enteriőr | Exhibition detail – Vigadó Galéria 2017

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

Szávoszt Katalin legújabb plasztikáinak főszereplői a zászlók és a kapuk, amelyek több ponton is szoros összefüggésben állnak a művészettel. Annak nem csak tárgyai, hanem alanyai és szimbolikus jelentést hordozó, autentikus kifejezőeszközei is.

A kapu nagyobb méretű bejáratot (és természetesen egyben kijáratot) jelölő szó. A kint és bent közötti nyílás, amin keresztül átjuthatunk, átkelhetünk két térrész, két közeg, vagy akár két állapot között. Elválaszt és összeköt egyben.

Kiállítási enteriőr | Exhibition detail – Vigadó Galéria 2017

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

Általánosabb értelemben a műalkotások is ilyen kapuk, amelyeken keresztül mindennapjainkból a művészet végtelen univerzumába léphetünk. Szávoszt Katalin kapui a Csillagkapu, a Felhőkapu címeikkel is utalnak az égi szférával való kapcsolatra. Rajtuk átlépve, átkelve felfelé juthatunk, összeköttetést jelentenek a transzcendencia irányába. A transzcendencia, ami egy másik valóságot, illetve egy „természetfölötti” létezőt jelöl, a latin transcendo – átlép igéből származik. Ez a kapcsolat arra utal, amire a művészet is ösztönöz valamennyi alkotásával (így Szávoszt Katalin jelenlegi műveivel is) – azaz, hogy megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait.

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

Szávoszt Katalin kerámia házait ugyan a New York-i felhőkarcolók monumentalitása ihlette, mégis barátságosan, ember léptékűen otthonosak. Akárcsak a kapuk, a házak is épített kerámiák, azaz úgy készülnek, mint az eredeti architekturális megfelelőik. Belül üreges téglákból épülnek fel, komoly építészeti rendszer tartja össze őket. Szerkezetükön perforáció fut végig. A már említett szobrászi hozzáállás mellett építészeti gondolkodásmód is jellemzi Szávoszt Katalint, amely ezekben a munkákban érhető tetten.

Kiállítási enteriőr | Exhibition detail – Vigadó Galéria 2017

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

A házaknak összekötő szerepük is fontos a kapuk és zászlók között. Hiszen a kapuk mögött házak rejtőznek, vagy a nagyobb házakba kapukon keresztül lehet bejutni. A házak falán vagy oromzatán pedig zászlók lobognak.

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

A zászló egy meghatározott színezésű, illetve mintájú vászondarab, amelynek eredetileg katonai rendeltetése volt, az egyes csapatok megkülönböztetésére szolgált. Ebből vált az együvé tartozás, a bajtársiasság, a közösségi szellem szimbólumává, a közös cél, küldetés érdekében való összefogás jelképévé. Ennél egyértelműbben és szebben nem lehetne Szávoszt Katalin legújabban készült zászló-sorozatának jelentését sem leírni.

Kiállítási enteriőr | Exhibition detail – Vigadó Galéria 2017

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

A lobogás kimerevített pillanatait formázó szilárd kerámiák felületén finom festményeken mutatja be nekünk azt az inspiratív művészeti közösséget, akikkel együvé tartozik, akikkel közösséget vállal. Művészeti idézetek, minták és ornamentumok lobognak a kerámiazászlók mindkét oldalán. A két oldal között van némi eltérés, de egy-egy zászló mindkét oldalával azonos szellemiséget idéz meg, közvetít. Szávoszt Katalin csapatának tagjai többek között Paul Klee, Joan Miró, Kandinszkij, Keith Haring. De megjelennek olyan általánosabb érvényű vizuális jelek mint a kalotaszegi, a keresztszemes vagy a szűrhímzés motívumai, illetve más darabokon a japán festészet virágos ornamensei borítják el a felületet.

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

Az említett festők, művészeti elődök éppúgy részei Szávoszt Katalin mindennapi életének, mint a saját családtagjai. Vagy talán, bizonyos szempontból, még kicsit szorosabb is ez a kötelék. Zászlóin való megidézésük kiemeli őket a hétköznapokból, mintegy maga számára – és kiállításukkal számunkra is – ünnepi alkalmat teremtve. Ezek a festett kerámiazászlók meditatív közegben születnek, mint ahogy befogadásukhoz is elmélyült szemlélődés szükséges. Emelkedett köznapiság ez, vagy hétköznapi ünnep. Együtt lehetnek mind, az ihlető forrást adó művészek és motívumok, a festővé átlényegülő keramikus-szobrász Szávoszt Katalin, és velük lehetünk mi, nézők is.

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

A zászlók készítésének kulcsszava a folyamatosság, hiszen folyamatosan készülnek és még fognak a jövőben is, mindez szimbolikusan jelzi a műegyüttes tartalmi jelentését is, a művészet folytonosságát, örökké tartó, de legalábbis az emberi élet határain túlmutató létezését és hatását.

Fotó | Photo by SZEIFERT Judit

Határátlépések ezek a művek. Legalapvetőbben a mindennapokból a művészet világába léphetünk át általuk. Ezen túl a múlt és a jelen közötti határokat éppúgy eltörlik, mint a képző- és iparművészet napjainkra már jócskán megkopott és túlhaladott elválasztó vonalát, illetve ezen belül ledöntik az egyes művészeti ágak – kerámia, grafika, festészet, szobrászat között felhúzott (valós vagy képzelt) falakat is.

Fotó | Photo by BERÉNYI Zsuzsa

A törékeny és mégis szilárd, lobogás közben kimerevedett zászlók szürkésfehér agyagtáblákból készülnek, és felületük kiégetés után is nyers, natúr marad. A hajlékony, könnyed mozdulatokkal megfestett motívumok égetés előtt kerülnek a zászlók felületére. Szávoszt Katalin porcelánfestői múltja során szerzett mesterségbeli tudását és tapasztalatait kamatoztatva lendületes ecsetvonásokkal festi a festő elődöket megidéző, illetve a már említett egyéb mintázatokat a nyers agyagra. Ezáltal meg- és átéli azt a titkot, amit Klee, Miró, Kandinszkij is őrzött és újra és újra fel is tárt művészetével. Ezt a titkot ragadja meg, őrzi tovább Szávoszt Katalin kerámia-szobrain, és közvetíti felénk. Tovább adja a titkot, a művészet folytonosságának és örökkévaló létének szent titkát.

Fotó | Photo by SZEIFERT Judit

Ugyanakkor mint plasztikák ezek a zászlók elsősorban téri viszonyokat modelleznek. Alkotójuk térrendezési elgondolása szerint a spirális elhelyezés fejezi ki legjobban a műegyüttes gondolatiságát, ez adja meg autentikus és feszes téri kompozícióját. Szávoszt Katalin valamennyi kerámia szobra, a házak, a kapuk és a zászlók is helyi értéket jelölnek, helyzetbe hoznak, teret teremtenek. Kijelölik azt a helyet, amit emberi létünk számunkra is determinál. A helyet, ég és föld között.

Az írás megjelent: Magyar Iparművészet 2018/2. 11-15.

Related post

INVITATION