Living Collection 01
MAJOROS Áron Zsolt – BORSOS Miklós
Contemporary Reflection on Museum Collection
Exhibition Interieur at Hungarian National Gallery, Budapest
Photo by Árpád MAJOROS
MÚZEUMI SZOBROK – KORTÁRS REFLEXIÓK
KIÁLLÍTÁSI PROJEKT A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN
A kiállítási projekt ötletét az adta, hogy a Magyar Nemzeti Galéria 19–20. századi szoborgyűjteményében őrzött közel ötezer szobor közül csak alig százat láthat a közönség. Ezért szerettem volna élőbbé és láthatóbbá tenni a múzeumi anyagot kortárs szobrászok, szobrászati tevékenységet folytató képzőművészek bevonásával. A projekt kapcsolódik ahhoz a kutatásomhoz is, amelynek témája a kortárs (szobrász-) művészetben megfigyelhető klasszikus hatások, elsősorban a magyar szobrászati hagyományok továbbélése jelenkori szobrászatunkban. A muzeológia, az archiválás a nemzetközi színtéren is a kortárs művészet egyik központi témájává vált az utóbbi években.
A felkért művészek kiválasztásában szempont volt, hogy mind korosztályban, mind technika- és anyaghasználatban, mind szemléletmódban a projekt adta keretek lehetőségein belül a kortárs magyar szobrászat minél szélesebb spektrumából kerüljenek ki, külön figyelmet fordítva a hazánkban nagyon jelentős női szobrászokra. A meghívott alkotókat arra kértem, hogy a Szobor Osztály anyagából válasszanak ki egy-egy inspiratív, kiállítható állapotban lévő művet, esetleg műegyüttest (több összetartozó darabból álló plasztikát). A kiválasztott műtárgyak elsősorban a jelenleg raktárban lévő művek közül kerültek ki, és ezeknek a szobroknak az inspirációja nyomán készültek a kortárs alkotók művei.
A kortárs művészek szabadon készíthették el saját alkotásukat, sem műfaji, sem technikai megkötés nem volt (a kiállításra szánt mű lehet hagyományos szobor, egyéb plasztikai mű, installáció, objekt, digitális alkotás vagy koncepcionális mű stb.) – a lényeg, hogy a gyűjteményünkben lévő szoborra reflektáló, annak formai, plasztikai kérdéseit vagy tartalmi vonatkozásait továbbgondoló művek kerüljenek kiállításra. A kortárs alkotásokat és a forrásul választott múzeumi szobrokat együtt installálva egyfajta „gerillakiállításon” mutatjuk be, más-más állandó kiállítási téregységekben, egy-egy hónapig. Havonta tehát egy kortárs alkotó műve a gyűjteményünkből választott szoborral együtt látható, változó helyszíneken.
A kiállítóterekben, különböző helyeken felbukkanó szoborpárok a múzeum hétköznapjait is élőbbé, elevenebbé teszik. Szándékosan beleavatkoznak a múzeum mindennapjaiba és megbolygatják a múzeumi közeget. A kortárs és a múzeumi szobor nemcsak egymással lép párbeszédre, átértelmezve egymás értelmezési tartományát és formai relációit, hanem átírják az adott állandó kiállítási terekben lévő műalkotások viszonyrendszereit is, új kontextust teremtve, teljesen megváltoztatva hangulatukat és tartalmi vonatkozásaikat.
Projektünk izgalmas kísérletnek ígérkezik, amely elevenségét a raktári közegből kiállítási pozícióba kerülő műtárgyak felbukkanásának köszönheti – jelezve azt is, hogy a raktári státusz legtöbb esetben csupán ideiglenes állapot, bármikor megváltoztatható. Ugyanakkor a kortárs alkotások párbeszédre hívják és új szempontokkal gazdagítják a gyűjteményi anyagot. Ennek a diskurzusnak a helyszíne a már meglévő múzeumi közeg, ahol az állandó kiállításon lévő többi műtárgy is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A párbeszéd eredményeként a nézők egy interaktív akció részesei lehetnek.
A projekt kurátora: Szeifert Judit művészettörténész
![20170911_151314[1]](https://szeifertjudit.files.wordpress.com/2017/10/20170911_15131411.jpg?w=1140)
CONTEMPORARY REFLECTIONS ON MUSEUM SCULPTURES
AN EXHIBITION PROJECT AT THE HUNGARIAN NATIONAL GALLERY, BUDAPEST
![IMG_20170907_094953[1]](https://szeifertjudit.files.wordpress.com/2017/10/img_20170907_0949531.jpg?w=404&h=404)
The idea for this exhibition project was prompted by the fact that barely a hundred of the works in the Hungarian National Gallery’s rich collection of nineteenth- and twentieth-century sculpture (out of a total of almost 5,000 items) are regularly on public display. Our aim is to breathe new life into some of these museum sculptures, and to make them more visible with the help of some contemporary sculptors and other artists who work in three dimensions.
The project ties in with ongoing research into the classical influences that are found in contemporary art (sculpture), especially the Hungarian sculptural traditions that survive in present-day works. Museology and archiving have become central issues in international contemporary art in recent years.
The artists invited to participate were chosen in order to reflect, in terms of generations, techniques, materials and approaches, as wide a spectrum as possible of contemporary Hungarian sculpture (to the extent permitted by the frames and scope of the project), with particular attention devoted to highlighting female sculptors, who play such a significant role in the Hungarian art scene.
Each of the guest artists was asked to select one work, or ensemble of works, from the collection of the Department of Sculpture, mainly from those that are generally kept in storage. The work had to be in a suitable condition for putting on display, of course, and served as the inspiration for a new, contemporary work, created by the artist for this project.
![20170911_141254[1]](https://szeifertjudit.files.wordpress.com/2017/10/20170911_1412541-e1506873745150.jpg?w=372&h=728)
The artists were given a completely free hand to produce their own works however they wished, with no restrictions imposed on technique or genre (anything and everything was welcomed, from conventional statues to installations, objects, or works of digital, conceptual or any other plastic art) – the only stipulation was for the new work in each exhibit to be a reflection of some kind on the original work from the gallery’s collection, as an extension of its formal, sculptural or thematic aspects.
The works will be presented as a series of “guerrilla exhibitions”, each lasting a month, in which one or other of the gallery’s spaces will be partly occupied by a contemporary creation and its “source” from the museum collection. Every month, a new pair of sculptures will be unveiled, always in a different part of the gallery.
These brief appearances are also intended to liven up the everyday goings-on inside the Hungarian National Gallery, deliberately disrupting the daily rhythm and marking a break from the usual museum routine. Our project promises to be an exciting experiment, where the thrill is provided by the “sudden” reappearance in the exhibition space of sculptures from the warehouse – these exhibitions demonstrate that in most cases, an artwork in storage is simply going through a temporary phase, and its status can change at any time. At the same time, the contemporary works engage these sculptures from the past in a new kind of conversation, enriching them with new dimensions. This discourse takes place within the walls of the permanent collection, where the works already present can join in with their own contributions. As a result of this dialogue, visitors to the gallery can take part in a novel, interactive artistic event.
Curator of the exhibition: Judit Szeifert art historian
A projekt első szoborpárja Borsos Miklós (1906–1990) Alvó lány (1971), illetve Majoros Áron Zsolt (1982) 2017-ben készült Korlát című kortárs reflexiója.
![IMG_20170909_012446[1]](https://szeifertjudit.files.wordpress.com/2017/10/img_20170909_0124461.jpg?w=1140)
Majoros Áron Zsolt | Korlát | Barrier 2017
Majoros Áron Zsoltot Borsos Miklós szobrának zárt, tömör kompozíciója inspirálta. Érzékelhető a kiindulási hasáb mérete és az, ahogy ebbe a körülhatárolt tömbbe komponálta a nőalakot. Érződik, hogy tiszteli a követ, organikus formáját és kifejezőerejét, így szobrában mindent ennek rendelt alá. Nagyvonalú kompakt anyagkezelése és érzékenysége révén műve időtlenséget sugároz. Majorosnál a Korlát cím többrétegű jelentést hordoz. Szobrai megalkotásakor konkrétan az emberi test mint burok foglalkoztatja. Jelen esetben a szobrot négy oldalról láthatatlan síkok határolják, amelyek belekényszerítik zárt testhelyzetébe. De ez csak a testet zárja keretek közé, a lélek és a szellem szabadon áramlik. A felhúzott térdet átkaroló testhelyzet erőt, stabilitást tükröz. Az egyenes, nyílt tartás és a kifelé forduló fej büszkeségről és a külvilágra irányuló nyitottságról árulkodik. A nyugodt, harmóniát árasztó alak zárt tömbjét a szobrász rá jellemző módon, vízszintes szeletekkel megnyitja. Ezáltal a kompozíció konkrétan is tükrözi a zártság és a nyitottság dualitását. Borsos szobrával közös térben felerősödik a nyitott-zárt dialógus, ahol Majoros áttört szobra képviseli a nyitott pólust.
Detail of Exhibition with Sculptures of Miklós BORSOS and Áron Zsolt MAJOROS
Photo by Árpád MAJOROS
Az első kiállítás október 8-ig látható a 20. századi művészet 1945 előtti gyűjteményegységben. A projekt következő kiállítása október 12-én csütörtökön este a Múzeum+ esemény keretében nyílik meg.
![IMG_20170914_211530[1]](https://szeifertjudit.files.wordpress.com/2017/10/img_20170914_2115301.jpg?w=1140)
Pictures of opening event
The first pair of sculptures in the project are the Sleeping Girl (1971) by Miklós Borsos (1906–1990) and its contemporary reflection titled Barrier (2017) by Áron Zsolt Majoros.
Sculpture of Áron Zsolt MAJOROS | Barrier 2017 at permanent exhibition in Hungarian National Gallery
Photo by Árpád MAJOROS
The source of inspiration for Áron Zsolt Majoros was this dense, solidly self-contained composition by Miklós Borsos. One can sense the original dimensions of the block and how the artist designed the female figure to fit within it. Borsos’s respect for the stone, for its organic form and its expressive power, is almost palpable, and everything in the sculpture is subordinated to this. Timelessness is evoked by the sensitive and compact handling of the work. For Majoros, the title Barrier conveys multiple layers of meaning. When he creates his sculptures, he treats the human body as a shell. In this instance, the sculpture is bordered on four sides by invisible planes, which force it into a constrained pose. However, only the body is enclosed within these frames, for the soul and the spirit are unleashed to flow freely. The figure, arms wrapped around its raised knees, is an embodiment of strength and stability. The upright, candid posture and the outwardly turning head suggest pride and receptiveness to the outside world. As is characteristic of this artist, the solid surface of the calm, harmonious figure is opened up with horizontal incisions. The composition thus evokes the dichotomy of being both closed and open. Placing Borsos’s Sleeping Girl alongside this work reinforces the open/closed dialogue, with Majoros’s pierced sculpture representing the open side of the debate.
Detail of Exhibition with Sculptures of Áron Zsolt MAJOROS and Miklós BORSOS
Photo by Árpád MAJOROS
The first two sculptures are exhibited until 8 October in the exhibition hall of Art before 1945. The next exhibition will open on Thursday 12 October, in the frame of the Museum+ event.
Related posts (click!)
LIVING COLLECTION 01 | Invitation
Living Collection 02 | INVITATION
Living Collection 03 | INVITATION
Living Collection 04 | INVITATION
Living Collection 05 | INVITATION
Living Collection 06 | INVITATION
Living Collection 07 | INVITATION
Living Collection 08 | INVITATION
Living Collection 09 | INVITATION
JadeArt 