Living Collection 02

Living Collection 02

DRABIK István – SOMOGYI József

Contemporary Reflection on Museum Collection

20171011_110913_001

Exhibition Interieur at Hungarian National Gallery, Budapest

meghivo_LC_Nr2_web (2)

A projekt második kiállításán Drabik István [1969] Lépő (2016 hegesztett vas, 82,5x34x23 cm) és Somogyi József [1916–1993] Bányász (1949 bronz, 59×25,5×21 cm) című szobrai kerültek a 20. századi állandó kiállítás terébe.

LC02_Drabik beszél_1

István Drabik at the oprning event with his sculpture

Photo by Natália Szeifert

A Somogyi József Bányász szobrára elsősorban formai szempontok miatt esett Drabik István választása. Megragadta az izgalmasan mintázott felület, az erős kifejezés, ami a lényeget sallangok nélkül próbálja megmutatni. Erre törekszik Drabik is fémmel hegesztett szobrai létrehozásakor, bár a technikából adódóan nála több a meghagyott véletlen, a spontán gesztusszerű elem. Somogyi szobra ugyan a realitások talaján mozog, de mégsem válik narratívvá vagy didaktikussá. Lényegre törően fogalmazott, statikus mégis vitalitást és erőt sugárzó plasztika. Ezzel szemben Drabikot kevésbé érdekli a realitás, szobrai inkább saját vízióinak, belső önmarcangoló énjének kivetülései. Lépő figurájával a mozgásban rejlő bizonytalanságok, az esendőség megmutatására is törekszik. Somogyi szobrával polemizálva Drabik plasztikája a mozdulatlansággal szemben a dinamizmust, a stabiltással szemben a labilitást, a valósággal szemben az elképzelt, látomásszerű világot jeleníti meg.

Az második kiállítás november 12-ig látható a 20. századi művészet 1945 előtti gyűjteményegységben. A projekt következő kiállítása november 16-án csütörtökön este a Múzeum+ esemény keretében nyílik meg.

LC02_Judit kérdez

Judit Szeifert Curator and Istvan Drabik Sculpor at opening event

Photo by Natália Szeifert

The 2nd pair of sculptures in the project are the Stepper (2016, welded iron, 82.5×34×23 cm) by István Drabik (1969) and the Mineworker (1949, bronze, 59×25.5×21 cm) by József Somogyi (1916–1993).

The sculpture titled Mineworker was chosen by István Drabik primarily for its formal aspects. He was captivated by the enthralling surface patterning and bold expressiveness of this work by József Somogyi, whose objective was to reveal the essence while avoiding all unnecessary frills. Drabik pursues the same objective when welding his metal sculptures, although due to the nature of his technique, the end results contain many more random, spontaneous, gesture-like elements. Somogyi’s sculpture is down to earth and realistic, without drifting into narrative or didacticism; it is a tersely expressed and static work that is nevertheless radiant with energy and vitality. Drabik, by contrast, is not in the least interested in reality, and his sculptures are projections of his own inner visions and his self-lacerating ego. His Stepper reveals the precariousness of movement and is therefore a warning of mortality. By entering into a polemic with Somogyi’s sculpture, Drabik’s work confronts motionless with dynamism, stability with volatility, and reality with an imaginary, hallucinatory world.

LC02_nézők Drabik szobrával

Public at Opening event

Photo by Natália Szeifert

The 2nd two sculptures are exhibited until 12 November in the exhibition hall of Art before 1945. The next exhibition will open on Thursday 16 November, in the frame of the Museum+ event.


MÚZEUMI SZOBROK – KORTÁRS REFLEXIÓK

KIÁLLÍTÁSI PROJEKT A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN

A kiállítási projekt ötletét az adta, hogy a Magyar Nemzeti Galéria 19–20. századi szoborgyűjteményében őrzött közel ötezer szobor közül csak alig százat láthat a közönség. Ezért szerettem volna élőbbé és láthatóbbá tenni a múzeumi anyagot kortárs szobrászok, szobrászati tevékenységet folytató képzőművészek bevonásával. A projekt kapcsolódik ahhoz a kutatásomhoz is, amelynek témája a kortárs (szobrász-) művészetben megfigyelhető klasszikus hatások, elsősorban a magyar szobrászati hagyományok továbbélése jelenkori szobrászatunkban. A muzeológia, az archiválás a nemzetközi színtéren is a kortárs művészet egyik központi témájává vált az utóbbi években.

A felkért művészek kiválasztásában szempont volt, hogy mind korosztályban, mind technika- és anyaghasználatban, mind szemléletmódban a projekt adta keretek lehetőségein belül a kortárs magyar szobrászat minél szélesebb spektrumából kerüljenek ki, külön figyelmet fordítva a hazánkban nagyon jelentős női szobrászokra. A meghívott alkotókat arra kértem, hogy a Szobor Osztály anyagából válasszanak ki egy-egy inspiratív, kiállítható állapotban lévő művet, esetleg műegyüttest (több összetartozó darabból álló plasztikát). A kiválasztott műtárgyak elsősorban a jelenleg raktárban lévő művek közül kerültek ki, és ezeknek a szobroknak az inspirációja nyomán készültek a kortárs alkotók művei.

20171009_143937_001

Detail of Exhibition with Sculptures of István Drabik and József Somogyi

A kortárs művészek szabadon készíthették el saját alkotásukat, sem műfaji, sem technikai megkötés nem volt (a kiállításra szánt mű lehet hagyományos szobor, egyéb plasztikai mű, installáció, objekt, digitális alkotás vagy koncepcionális mű stb.) – a lényeg, hogy a gyűjteményünkben lévő szoborra reflektáló, annak formai, plasztikai kérdéseit vagy tartalmi vonatkozásait továbbgondoló művek kerüljenek kiállításra. A kortárs alkotásokat és a forrásul választott múzeumi szobrokat együtt installálva egyfajta „gerillakiállításon” mutatjuk be, más-más állandó kiállítási téregységekben, egy-egy hónapig. Havonta tehát egy kortárs alkotó műve a gyűjteményünkből választott szoborral együtt látható, változó helyszíneken.

A kiállítóterekben, különböző helyeken felbukkanó szoborpárok a múzeum hétköznapjait is élőbbé, elevenebbé teszik. Szándékosan beleavatkoznak a múzeum mindennapjaiba és megbolygatják a múzeumi közeget. A kortárs és a múzeumi szobor nemcsak egymással lép párbeszédre, átértelmezve egymás értelmezési tartományát és formai relációit, hanem átírják az adott állandó kiállítási terekben lévő műalkotások viszonyrendszereit is, új kontextust teremtve, teljesen megváltoztatva hangulatukat és tartalmi vonatkozásaikat.

Projektünk izgalmas kísérletnek ígérkezik, amely elevenségét a raktári közegből kiállítási pozícióba kerülő műtárgyak felbukkanásának köszönheti – jelezve azt is, hogy a raktári státusz legtöbb esetben csupán ideiglenes állapot, bármikor megváltoztatható. Ugyanakkor a kortárs alkotások párbeszédre hívják és új szempontokkal gazdagítják a gyűjteményi anyagot. Ennek a diskurzusnak a helyszíne a már meglévő múzeumi közeg, ahol az állandó kiállításon lévő többi műtárgy is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A párbeszéd eredményeként a nézők egy interaktív akció részesei lehetnek.

A projekt kurátora: Szeifert Judit művészettörténész


CONTEMPORARY REFLECTIONS ON MUSEUM SCULPTURES

AN EXHIBITION PROJECT AT THE HUNGARIAN NATIONAL GALLERY, BUDAPEST

LC02_Drabik szobor

István Drabik | Lépő | Stepper 2016

Photo by Natália Szeifert

The idea for this exhibition project was prompted by the fact that barely a hundred of the works in the Hungarian National Gallery’s rich collection of nineteenth- and twentieth-century sculpture (out of a total of almost 5,000 items) are regularly on public display. Our aim is to breathe new life into some of these museum sculptures, and to make them more visible with the help of some contemporary sculptors and other artists who work in three dimensions.

The project ties in with ongoing research into the classical influences that are found in contemporary art (sculpture), especially the Hungarian sculptural traditions that survive in present-day works. Museology and archiving have become central issues in international contemporary art in recent years.

The artists invited to participate were chosen in order to reflect, in terms of generations, techniques, materials and approaches, as wide a spectrum as possible of contemporary Hungarian sculpture (to the extent permitted by the frames and scope of the project), with particular attention devoted to highlighting female sculptors, who play such a significant role in the Hungarian art scene.

Each of the guest artists was asked to select one work, or ensemble of works, from the collection of the Department of Sculpture, mainly from those that are generally kept in storage. The work had to be in a suitable condition for putting on display, of course, and served as the inspiration for a new, contemporary work, created by the artist for this project.

20171009_143945

Somogyi József | Bányász | Mineworker 1949

The artists were given a completely free hand to produce their own works however they wished, with no restrictions imposed on technique or genre (anything and everything was welcomed, from conventional statues to installations, objects, or works of digital, conceptual or any other plastic art) – the only stipulation was for the new work in each exhibit to be a reflection of some kind on the original work from the gallery’s collection, as an extension of its formal, sculptural or thematic aspects.

The works will be presented as a series of “guerrilla exhibitions”, each lasting a month, in which one or other of the gallery’s spaces will be partly occupied by a contemporary creation and its “source” from the museum collection. Every month, a new pair of sculptures will be unveiled, always in a different part of the gallery.

LC02_Drabik Somogyit nézi

Picture of Opening event with István Drabik and Sculpture of József Somogyi

Photo by Natália Szeifert

These brief appearances are also intended to liven up the everyday goings-on inside the Hungarian National Gallery, deliberately disrupting the daily rhythm and marking a break from the usual museum routine. Our project promises to be an exciting experiment, where the thrill is provided by the “sudden” reappearance in the exhibition space of sculptures from the warehouse – these exhibitions demonstrate that in most cases, an artwork in storage is simply going through a temporary phase, and its status can change at any time. At the same time, the contemporary works engage these sculptures from the past in a new kind of conversation, enriching them with new dimensions. This discourse takes place within the walls of the permanent collection, where the works already present can join in with their own contributions. As a result of this dialogue, visitors to the gallery can take part in a novel, interactive artistic event.

 Curator of the exhibition: Judit Szeifert art historian

Related posts (click!)

Living Collection 02 | Invitation

Living Collection 01

Living Collection 01 | Invitation

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s